Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9412 / HANG.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1994-11-27 | 33KB | 608 lines

@Vùjabb hangkártyateszt indul@N @VRicsaj vagy zene?@N A hangkártyák a mai multimédiával fertôzött világban egyre inkább kötelezô tartozékaivá válnak a személyi számítógépeknek. A hangokkal foglalkozni kell, ahogy a zenészek is egyre többet foglalkoznak a számítógépekkel. @VSzintetizátor história@N A legelsô elektronikus hangkeltô eszközt az RCA stúdiójában készítették 1955-ben. A hangkeltésre gerjesztett hangvillákat használtak, szûrôáramköröket alkalmaztak a hangszínek kialakításához. A rendszert lyukszalag vezérelte. 1959-ben a Columbia/Princeton Egyetem elektronikai stúdiójában a szintetizátor építésekor a hangvillákat oszcillátorokkal helyettesítették. îgy a hangkeltés teljesen elektronikussá vált. A szintetizátor-építés terén Moog neve fogalom. ï 1964-ben forradalmasította a szintetizátor-technikát azzal, hogy feszültségvezérelt áramköröket alkalmazott. Az oszcillátorok feszültséggel vezérelve rezgési frekvenciájukat változtatják. Az erôsítôk erôsítésének mértékét is lehet feszültséggel vezérelni. A hangszínek meghatározásában mértékadó szûrôáramkörök jellemzôit is lehet feszültséggel vezérelni. Ezzel összeáll a Moog szintetizátor, amely sokáig alapvetô volt ebben a szakmában. Mindmáig ezt az elvet követve variálják össze az egyes szintiket. Az elemválaszték igen nagy, az oszcillátorok, szûrôk és erôsítôk kiegészültek a zajgenerátorokkal, burkológörbe-generátorokkal, véletlengenerátorokkal, keverôkkel és effektprocesszorokkal. Mindezeket összeállítani korábban dugaszolással lehetett, majd az ARP szintetizátor már keresztsínes technikát alkalmazott. A legújabb megoldásokban elektronikus kapcsolómezôket alkalmaznak. A vezérlés a korai lyukszalagtól a mai számítógépesig fejlôdött. Az elsô szintetizátoros kompozíció 1961-ben készült és Babbit nevéhez fûzôdik. Sokan követték példáját, közülük ismertté vált Tomita, Vangelis, Stockhausen, Jarre, és hazánkban Presser. @VEgy kis történelem@N Az ôsidôkben a PC komoly munkaeszközként volt használatos. Ha valaki játszani akart, legfeljebb megvette a jó öreg 64-est vagy az Amigát. Mindkettô viszonylag fejlett hangkeltô áramkörökkel rendelkezett. Amíg a PC-árak kezdetben magasak voltak, addig ez rendben is volt így. A PC-k olcsóbbodásával aztán egyre inkább vettek PC-ket is otthoni alkalmazásra. A 16 bites, VGA monitoros gépek tudásukban pedig már jócskán felülmúlták a piac egyéb, elsôsorban csak játékra alkalmas gépeit. A kezdeti beépített hangszóró pittyegésnyi ""hangkészletével" csak a legelvetemültebb játékrajongók szívét tudta megdobogtatni. S természetesen elsôsorban a játékok voltak azok amelyek igényelték a megszólalás lehetôségét, a gyártók pedig egyre növekvô mennyiségben írták a programokat PC-re is. Igény volt tehát valami olyasmire, amivel a PC-k legalább a Commodore-ok hangzásvilágát utolérik. Ez a valami az, amit ma úgy hívunk: hangkárya. A hangkártyák ""ôskorát" tekintve alapvetôen két ""irányzatot" lehet megemlíteni: az egyik elképzelés elsôsorban a szó szerint értett megszólalásra tette a hangsúlyt, és digitalizáló áramkörökben gondolkodott. Ennek egyik elsô megjelenési formája volt a Covox kártyacsalád. Eleinte ezek a kártyák csak kifelé tudtak digizni. A másik irányzat idejekorán felismerte, hogy a PC-nek a MIDI területén is van keresnivalója, és szintetizátor áramköröket kezdett el használni. (A PC modularitása és kapacitása kiváltképp kedvezett a MIDI PC-s elterjedésének.) A Yamaha cég ezidôtájt aratta hatalmas sikereit a legendává vált DX7-es szintetizátorával, melynek központi agya az FM szintézist (frekvenciamoduláció) használta. îgy az elsô hangkártya, melyet Adlibnak hívtak, hasonló áramkörrel rendelkezett. Igaz, a Yamaha által gyártott OPL2 FM szintetizátora mindössze két operátorral mûködött. Ez azt jelenti, hogy két oszcillátor dolgozik, és ezek egymást vezérelve állítják elô a hangot. Késôbb az oszcillátorok száma emelkedett, a profi készülékekben legalább hat van. Komoly versenytársként csak késôbb jelentkezett a Roland nevével fémjelzett LAPC-1 kártya, mely a zenészek körében is kedvelt MT-32 hangmodul PC-s változataként digitális, PCM hangmintákat használt. A hangszerek hangját hangstúdióban vették fel, majd a felvételt hosszasan csiszolgatták, mire éretté vált arra, hogy egy chipbe zárják. A hangzás tehát az utómunkálatok gondosságán is múlik. Természetesen van egy másik tényezô, a helyfoglalás. Nem mindegy, hogy egy hang mennyi helyet foglal el a ROM-ból, így azután egyes hangoknál (a zeneszerszám sajátosságainak függvényében) a mintavételezés felbontásával is lehet játszani. Az idô haladtával lehetôvé vált, hogy a két különbözô technológiát egy kártyán egyesítsék. A szingapúri Creative Labs volt az elsô, amely egy kártyára építette a jól bevált OPL2-est, egy monofón 8 bites digitalizáló áramkört, és egy egyszerû MIDI interface-t. Ez a kártya, a Soundblaster hihetetlen gyorsasággal kezdett terjedni, és jóval túlszárnyalta az Adlib sikerét. A hangkártyák mellett a Windows 3.1 verziója is letette a voksát. Amellett, hogy tartalmazta a legnépszerûbb hangkártyák meghajtóit, fejlett MIDI-s szolgáltatásokkal is szolgált (Midi mapper, Midi player), s beleépítettek egy egyszerû digitalizáló programot is. A Creative Labs folyamatosan fejlesztette kártyáját mind a zenei, mind a digitalizáló áramkörök terén. A Soundblaster Pro például már az újabb OPL3-as szintetizátor chipet tartalmazza, mely már 4 operátorral varázsol dallamokat, és ez a kártya már sztereo hangot produkál. Ráadásul CD-ROM-ok kezelésére is alkalmassá tették. A Soundblaster 16-os pedig már nevében hordozta 16 bites mivoltát. A profiknak a Roland megjelentette a Sound Canvas hangmodul kártya változatát, mely az SCC-1 nevet kapta. Ez a kártya már valóban professzionális hangon szólal meg, igen jó minôségû, ROM-ban tárolt hangmintáinak köszönhetôen. A Turtle Beach Multisound nevû kártyája az EMU cég Proteus 1XR hangmoduljának lelkét kapta, és emellett egy professzionális digitalizáló áramköre is van. A ROM-ban tárolt hangok miatt azonban a kártyák hangtudása véges. Kézenfekvô megoldásként merült fel a hangminták RAM-ban tárolása, ami lehetôvé teszi a digitalizált minták hangszerként való kezelését. A kanadai Gravis Ultrasoundja pontosan ezt valósítja meg 32 csatornán, ráadásul ezzel együtt képes a régebbi kártyák emulációjára is. (A gyártók igyekeznek megôrizni a kompatibilitást a régebbi kártyákkal, aminek az az oka, hogy a játékprogramok zöme azokat ismeri.) Az idei újdonságokról szólva kiemelhetô a legeslegújabb Soundblaster, az AWE 32, mely szintén RAM-ban tárolja hangmintáit, és beépített effektprocesszora is van. Ez utóbbi terjedése különösen felgyorsult, hiszen a gyártók felismerték, hogy a professzionális hangzás egyik alapfeltétele a megfelelô digitális effektek használata. A kifejlesztett digitális jelfeldolgozó processzorok valós idôben képesek a hangok különbözô paramétereit (visszhang, lecsengés stb.) változtatni, és akár a Carnagie Hall hangzását is a fülünkbe varázsolhatják. @VHangkártyák ma -- teszt@N A kártyák hangzásáról nem lehet elfogulatlanul írni, mert kinek ez tetszik, kinek meg amaz. Lehet méregetni átviteli jellemzôket -- kezdetben gondoltunk erre is --, de egy átalakító frekvenciamenete, monotonitása, bithibája egy bizonyos határon túl semmiféle információt nem ad a zenei hangzásról. Ez persze elnagyolt fogalmazás, de a gyakorlatban ez az egyszerû igazság. Egy hang színezetét leginkább felharmonikus-tartalma adja meg, és itt inkább a felsô határfrekvencia az, ami lényeges. Nagyon jellemzô egy hangszert imitáló hangzásnál a felfutás és a lecsengés. De ettôl még egy jól eltalált hang is csak szintetikus patikahang. Amikor a hangszer egyéb részein elôálló hangok is megjelennek a hangképben, akkor kezd az igazihoz közelíteni egy hangszer. A gitáros kezének húron való csúszására kell gondolni, ami sok esetben a hangzás része. (Igaz, nekem nem tetszik ez a stílus.) Ha egy zongora egy hangját igen tökéletesen mintavételezik, majd ennek az ""etalon--hangnak" a hangmagasságát változtatják ahhoz, hogy a zongora egész hangterjedelme elôálljon, akkor az nem fog tökéletesen szólni. A zongora mélyebb hangjai másként szólnak, mint a középsô, illetve magasabb hangok. A zongora húrozásának mechanikája sem egységes végig. Eltérô megoldások találhatók a mély, a közepes és a magas hangú húrok feszítésében. A jó mintavételezés hangonként, de legalább oktávonként egy vagy két ponton kell, hogy történjen. Vannak egyszerûen szintetizálható hangszínek (hangszerek), de vannak, amelyeknél a szintetizátorok még a nyomába se eredhetnek a valós hangszernek. Lapunk hasábjain már többször foglalkoztunk hangkártyák tesztelésével (93/3/30-37, 93/5/34-38, 94/1/56-63). Egyik teszt sem sikeredett tökéletesre, kritizáltak is bennünket okkal, ok nélkül. Most óvatosan és körültekintôen próbáljuk becserkészni ezt a területet. A szempontok, amelyek alapján a minôségi különbségeket ki lehet mutatni, javarészt szubjektívek. Ehhez ugye egy kukacos ""vájtfülû" szükségeltetik, aki becsukott szemmel megmondja, hogy a szaxofon hogyan szól egy kártyán. (Åltalában pocsékul: inkább hasonlít a sarki fûszeres macskájának szerelmetes nyervogására, mint erre a komoly hangszerre, még akkor is, ha négyféle változatban kell imitálni a MIDI-ben.) Nos, a szükséges és elégséges ""vájtfülû" becserkészése után egy teljesen szubjektív tesztelést végzünk, amely olyannyira szubjektív, hogy már-már objektívnek lehet felfogni. Ez egy mulatságos paradoxonnak tûnik, de elhihetik, a sok kártya esetén még akkor sem ismerik fel az ítészek az egyes kértyákat, ha esetleg azt a fajtát már többször hallották korábban. Az objektív szubjektív tesztre a közeljövôben teszünk kísérletet, a következô számban tervezzük az eredmények közreadását. Most csak a beküldött kártyák mûszaki paramétereit tartalmazó táblát közöljük. @V - Fogalmak - @N @VMIDI -- Musical Instruments Digital Interface@N 1982 óta használatos ajánlás, mely az egyes hangszerek közti kapcsolatot teremti meg. Ezáltal válik lehetôvé például, hogy egy szintetizátorról egy másik szinti hangjait szólaltassuk meg. Az ajánlást az IMA (International MIDI Association) adta közre, együttmûködve az MMA-val (MIDI Manufacturers Association) és a JMSC-vel (Japan MIDI Standards Comittee). A MIDI 1.0 leírás a MIDI hardver és szoftver specifikációját tartalmazza. A továbbfejlesztések kiegészítésként jelennek meg, jelenleg 4.2-nél tartanak. @VGeneral MIDI Level 1@N A MIDI-használat rohamos terjedésével a gyártók egyre inkább kihasználták a MIDI adta lehetôségeket. Miután maga a MIDI nem szabvány csak ajánlás, ezért szükség volt arra, hogy a fejlesztésekkel együtt a gyártók újratárgyalják a MIDI ajánlásrendszerét. Ennek az eredménye lett a General MIDI, mely nem kiegészítése a meglévô ajánlásoknak, hanem bizonyos alapkövetelményeket állít a MIDI-t használó hangszerekkel szemben. Egyik ilyen újítás például, hogy az egyes hangprogramok helyét egységesítették. A GM-et támogató hangszereken az 1-es hang mindig az akusztikus nagyzongora, a 25-ös az akusztikus gitár stb. A General MIDI bevezetésével a hangszerek sokkal könnyebben kommunikálnak egymással. @VGS, MIDI General Standard@N A GS a Roland cég saját szabványa, mely már kiegészítése a GM-nek de azzal felülrôl kompatibils. A GS standard a hangprogramokat bankokba szervezi ezáltal jóval több hangot képes kezelni. Több dobkészlet, akár 128 lehetôségét is tartalmaz szemben a GM által ajánlott 1-el. Ezen kívûl még számos hasznos aprósággal egészítették ki a eredeti ajánlást. @VSMF, Standard MIDI File@N A MIDI anyagot tartalmazó file formátumát meghatározó ajánlás. @VMMC, MIDI Machine Control@N A zene körül ténykedô berendezések összehangolása igen fontos feladat. A keverôt, az effektprocesszort, a felvevôt és lejátszót egymáshoz kell szinkronizálni. Ennek alapja az idôkód adása a MIDI-ben. Az idôkód elôtt, vagy attól való késleltetéssel indul egy újabb hatás, avagy indul az elôre rögzített aláfestés. @VMSC, MIDI Show Control@N A pódiumon elôforduló nem zenei effektusok (fény, köd...) vezérlésére is kibôvítették a MIDI-t. @VOPL család@N A Yamaha cég által gyártott szinetizátor lapka család. Elsô tagja az OPL2-es, mely FM szintésist használt és két operátorral rendelkezett. A következô lépcsô, az OPL3 már sztereó üzemre alkalmas 4 operátoros FM szinti. Az ""egyszerûbb" hangkártyákban ez a legelterjedtebb. A OPL4-es chip kombinálja a korábbi FM technikát és a hullámtábla szintézist. Tartalmazza az OPL3-at (kompatibilitás!) és egy General MIDI tudású hullámtábla szintetizátort 1 MByte memóriával egyetemben. @VDSP -- Digital Sound Processor@N Digitális jelfeldolgozó processzor melyet általában különféle valós idejû effektusok elôállítására valamint a hangminták tömörítésére is használnak. @VBitszám@N A bitszám meghatározója a hangminta felbontásának. A vett mintát a digitalizáló áramkör ugyanis elektromos jellé alakítja át mely 16 bites felbontás esetén 65536 különbözô értéket vehet fel míg 8 bit esetén mindössze 256-ot. Nagyobb bitszám alkalmazásával tehát jóval szebb hangokat kaphatunk. Elôfordul még a 12 bites konverter is. Ezt a bitszámot egyébként a telefontechnikai PCM áramkörök elôszeretettel alkalmazzák, 8 kHz mintavételezéssel. Ezután mindenki összevetheti a telefonhangot és a CD hangot (16 bit, 44,1 kHz). @VMintavételi gyakoriság@N A digitalizálás során minél gyakrabban veszünk mintát az adott hangból a minta annál szebben adja vissza az eredetit. A kezdeti digitalizálók 11 kHz-en mûködtek, ami azt jelentette , hogy másodpercenként 11000 mintát vettek az adott hangból. A ma használatos hangkártyák már képesek a CD minôségre is, azaz 44,1 kHz-en mintavételezik a jelet. Akad kártya, mely már a DAT magnóknál használatos 48 kHz-es sebességet is bírja. @VOversampling -- túlmintavételezés@N Amikor a mintavételezni kívánt frekvenciánál többszörös gyakorisággal veszünk mintát. Ahhoz, hogy a 20 kHz-et még jó minôségben érzékelni tudjuk, legalább 40 kHz-es mintavételt kell alkalmaznunk. Ez kétszeres oversampling. @VTömörítés@N Egy perc a 8 bites mono, 11 kHz-es mintavételnél 646 Kbyte-nyi információt eredményez. Ugyanez 16 bites felbontással, sztereoban, 44,1 kHz-es mintavétellel 10,09 Mbyte-ot produkál. Ilyen mennyiségû adatot célszerû tömörítve tárolni. Erre különbözô eljárásokat fejlesztettek ki: ADPCM, A-Law, **-Law. @VMPC -- multimédia PC@N A PC-s multimédia összefoglaló ajánlása. Gyakorlatilag a Windows alatti multimédia programokkal való együttmûködési készséget jelent a hangkártyák számára. A PC-tôl követelt minimális kiépítés: 386/25-ös processzor, 2 Mbyte RAM, VGA kártya, egér, 40 Mbyte winchester, 1,4 Mbyte-os floppy. Ez annyira a minimum igény, hogy több hangkártya 4 vagy 8 Mbyte RAM-ot igényel, mivel kevesebb memória esetén a Windowsra kell várni, hogy ide-oda pakoljon és közben kihagy a hang! Az én ajánlásom tehát minimum 386/40, de jobb egy 486DX/33, 8 Mbyte RAM-mal. Az 1,4-es floppymeghajtóra azért van szükségünk, mert kivétel nélkül az összes hangkártyához ilyen lemezen adják a kezelôprogramokat. A CD-olvasó legalább kétszeres sebességû legyen, mert ha arról akarunk hosszabb anyagokat lejátszani, akkor szintén elôfordulhat a dropout (kihagyás). A merevlemez méretét ma már 170 Mbyte alatt nem nagyon ajánlják. Az igaz, hogy egy zenei kezelôprogram belefér a 40 Mbyte-ba, de ha valami más is kell a gépen -- például kötelezôen a Windows --, akkor ajánlatosabb a fél giga irányába kacsintani. Szerencsére a vásárlási optimum most a 250-310 Mbyte körül jár. @VMCI -- Media Control Interface@N A Windows 3.1-ben bevezetett multimédia kiegészítés része. @VMultitimbralitás@N Az egyszerre egyidôben megszólaltatható hangszínek számát jelenti. @VPolifóniafok@N Az egyszerre, egyidôben megszólaltatható összes hang számát jelöli. @VBPM@N A tempó meghatározására szolgál: beats per minute, azaz percenkénti ütések száma. A zenében a normál érték 72-80 között van. @VKórus@N Az alapjeleket külön egy kórus gyûjtôre vezethetjük, majd ennek erôsségét tudjuk szabályozni. @VFényesség@N Az elôállított rezgést szûrôkön vezetik keresztül, hogy kialakítsák a végleges hangzást. A szûrôk felsô vágási frekvenciáját állíthatjuk a fényesség (brightness) vezérlésével. @VElengedési idô@N A hang billentyû-felengedés utáni tovább szólása. @VZengetés -- reverb@N Az effektprocesszoros kártyák általában képesek a hang zengetésére, amely különbözô teremhangzásokat eredményez. Ennek mértéke állítható be. @VVibrato@N A hang magasságának ütemes változtatása. Az alaposzcillátor frekvenciáját egy másik oszcillátor kimenô feszültségével vezéreljük. A moduláció nagysága és frekvenciája a két jellemzô paraméter. @VVisszhang -- echo@N A zengetésen kívül a visszhang az, ami a teremhatás elôidézésében szerepet játszik. @VPanoráma@N A sztereo hangzásban egy adott monofónikus hang elhelyezése a sztereo térben a panoráma pozíció meghatározásával történik. Nevezhetjük ezt csatornabalansznak is. @VPortamento@N A hangközlépés csúszással való kitöltése. Húros és fúvóshangszereken, illetve énekhangban valósítható meg. @VSostenuto@N A hang egyenletes hangerejû továbbzengetése. @VPitch Bend@N A hang magasságát lehet finoman állítani. A ""fine tune" segítségével a csatorna hangmagasságát állíthatjuk félhangköz századrésznyi lépésekkel. A ""coarse tune" segítségével félhangnyi lépésekkel módosíthatjuk (transzponálhatjuk) a csatornát. Ez utóbbi két állítási lehetôséget nem mindegyik hangkártya ismeri. @VPatch@N Egy csatorna és egy hangszer összerendelése. @VSustain@N A hang kitartása. A hang jellemzôi ez idô alatt változhatnak. @VExpression@N Egy csatorna bemenô hangerejét lehet vele állítani. A csatorna bemenô szabályzása után következnek a hangszín-, kórus- és effektus szabályzások, majd végül a csatorna hangerô szabályzón keresztül jut a jel a közös ""jelfolyamba", amit a ""master" hangerôszabályozóval befolyásolhatunk. Az egyes szólamok közötti egyensúly beállítását általában a csatorna hangerôvel állítják, a szólam elôadásközbeni hangerôváltoztatásait ezzel végzik, így az effektusokra jutó jel is változik. @KKrizsán György -- Pintér János@N ┌──────────────────────────────────────────────────────────┐ │ @VMIDI-rôl részletesebben@N │▒ │ │▒ │ A MIDI egy sorosan küldött adathalmaz, amely az egyes │▒ │ hangmodulokat, szintetizátorokat, jelfeldolgozókat, │▒ │ billentyûzeteket köti össze az együttzenélés érdekében. │▒ │ A billentyûzet adja az utasítást, hogy mi szólaljon │▒ │ meg, és a hanggeneráló egység (hangkártya, hangmodul, │▒ │ szintetizátor) megszólaltatja azt. Az információ │▒ │ hordozza a hangszert, a hangmagasságot, az ütemet, és │▒ │ még jópár információt. │▒ │ │▒ │ @VBillentyûzet-kezelés@N │▒ │ │▒ │ Ha a billentyûzeten leütünk egy hangot, akkor a legelsô │▒ │ információ az, hogy melyiket ütöttük le, ez ad egy │▒ │ hangmagasság információt. Az hogy hogyan ütöttük le, │▒ │ az szintén értékes információ, hiszen szemben a │▒ │ számítógép billentyûzetével, itt a leütés sebessége a │▒ │ hang ""fényességét" vagy egyszerûen csak az erejét │▒ │ befolyásolja. A hatás a különbözô hangszereknél │▒ │ eltérôen jelentkezik. │▒ │ │▒ │ A billentyû felengedése elméletileg hasonlóan fontos, │▒ │ de a gyakorlatban a lecsengetés vagy elhalkítás nem │▒ │ mûködik a szintetizátorokban. Nem lehet tehát azt a │▒ │ hatást elérni, amit egy vonós, vagy egy fúvós játszi │▒ │ könnyedséggel elérhet: elkezdi a hangot │▒ │ megszólaltatni, majd visszavesz az erejébôl, esetleg │▒ │ újból felerôsíti, végül teljesen elhalkul. A hang │▒ │ teljes hossza pedig a vonó hosszától illetve a fúvós │▒ │ tüdejétôl függ. No, ez utóbbit mi a felengedéssel │▒ │ olyan hosszúra vehetjük, hogy nincs az a trombitás aki │▒ │ olyan hosszan tudja fújni, ameddig mi nyomjuk a │▒ │ billentyût. Vannak olyan hangszerek, amelyeknél a │▒ │ lecsengés a billentyû felengedésével kezdôdik, és elôre │▒ │ meghatározott ideig tart. Ekkor persze az │▒ │ effektprocesszorok módosító hatásáról szó sincs. │▒ │ │▒ │ A fenti két állapotváltozást a MIDI a ""Note on/off" │▒ │ üzenetekben közvetíti. A hangmagasságok a ""note │▒ │ number"-ben adottak. A hangmagasságok számozottak, │▒ │ félhangonkénti felbontással. 128 különbözô hang van a │▒ │ MIDI rendszerben, azaz több, mint 11 oktáv az átfogása. │▒ │ A zongora közép C-je a 60-as számú. A leütési sebesség │▒ │ a ""Note On Velocity" üzenetben jut el a hanggeneráló │▒ │ egységhez. │▒ │ │▒ │ A leütött billentyût mi erôvel is megnyomhatjuk a │▒ │ billentyû lenyomott állapotában. Ezzel különbözô │▒ │ effektusokat lehet indítani. Hozzárendelhetünk hangerô │▒ │ vagy fényesség változást, vibrátózást, zengetést stb. │▒ │ Ezt az effektust az ""Aftertouch" üzenet jelzi. Az │▒ │ effektusok hozzárendelése történhet billentyûnként │▒ │ (polifónikus aftertouch) vagy csatornánként. │▒ │ │▒ │ @VHatások, beállítások@N │▒ │ │▒ │ A hang megindításán és leállításán kívül a hang nagyon │▒ │ sok paramétere állítható. A ""Program change" │▒ │ üzenettel az adott MIDI csatorna ""programja", azaz │▒ │ hangszíne, vagyis a hangszer választható ki. Az egyes │▒ │ csatornák (általában 16-ot tudnak kezelni az egységek) │▒ │ szabadon választhatók ki, de a 10-est a │▒ │ ritmuscsatornának használják. Itt a dobkészletek │▒ │ választhatók ki. A többi csatornán az alap │▒ │ hangszínkészlet egységes. Már ami az elnevezésüket │▒ │ illeti. Ami a hangzást illeti, nos: az a különbség │▒ │ két szintetizátor között. │▒ │ │▒ │ A hangszínek nyolcasával csoportosítottak és 128 │▒ │ hangszínt lehet meghatározni. Az elsô nyolc a piano. │▒ │ Itt nyolc különbözô zongora hangszínt definiáltak, │▒ │ melybe három normál zongorahang, majd a ""honky-tonk", │▒ │ kétféle elektromos zongora, a csemballó és a klavikord │▒ │ tartozik bele. A következô nyolcasfogat a hangszínnel │▒ │ rendelkezô ütôsök, azaz a celesta, a harangjáték, a │▒ │ zenedoboz, a vibrafon, a marimba, a xilofon, a │▒ │ csöves-csengô és a cimbalom. Az orgonák, gitárok, │▒ │ basszusok követik, majd a vonósok következnek, ahová a │▒ │ hárfát és a timpanit is begyömöszölték. A zenekar │▒ │ gyûjtôfogalom alá különbözô vonósokat és a kórus │▒ │ hangokat tették. A fúvósok három csoportot alkotnak, │▒ │ úgymint a rézfúvósok, a nádnyelves hangszerek és a │▒ │ fafúvósok. A hátralevô csoportok nem igazi │▒ │ hangszerhangok, leszámítva az etnikai hangszerek és a │▒ │ dobok csoportját. Az elôbbibe a szitár, a bendzsó és │▒ │ egyebek, a másik csoportba pedig a dobok és cinek │▒ │ kerültek. A többi szintetikus hang-fantáziák tárháza, │▒ │ vagy idétlen zajok gyûjteménye, mint például az │▒ │ esôcseppek, ûrhang, helikopter és társaik. Igaz, │▒ │ ezeket ügyesen használva teljesen elfogadható │▒ │ hanghatások is kikeverhetôk. De ez inkább a modern │▒ │ zene (zörej) kategóriája, mint a klasszikus zenei │▒ │ hangzások szintetizált elôállítása. A GS MIDI az elôbb │▒ │ felsoroltakat újabb 128 hangszínnel bôvíti. │▒ │ │▒ │ A hangszín beállítása után az egyes hangok hangmagasság │▒ │ modulációját (vibrátó), hangerejét, panoráma pozícióját │▒ │ és expression értékét adhatjuk meg. Van, amikor az │▒ │ aftertouch is értelmezett, ehhez különbözô │▒ │ hatásindítások tartozhatnak. │▒ │ │▒ │ A ""pitch bend" hangmagasság állítás két lehetôsége │▒ │ mellett a ""pitch bend sensitivity", azaz az állítás │▒ │ min-max értéke korlátozható. │▒ │ │▒ │ Az eddig leírtak segítségével hangicsálni már lehet, de │▒ │ ezen kívül egy rakás szervezô utasítást is tartalmaz az │▒ │ ajánlás. îgy például minden hang kikapcsolása, monóra │▒ │ állítás, stb. Fontosak még az idôzítést beállító │▒ │ parancsok. Az adatkészlet utasítás segítségével az │▒ │ egységrôl kaphatunk információkat. │▒ │ │▒ │ A General MIDI üzenetsoron kívül az egyes egységek │▒ │ saját üzenetekkel is rendelkezhetnek. Ezzel a │▒ │ szintetizátor belvilágát lehet módosítani, például a │▒ │ burkológörbe-szûrô paramétereit határozhatjuk meg, vagy │▒ │ egy hangszín lecsengését módosíthatjuk. │▒ └──────────────────────────────────────────────────────────┘▒ ▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒